Tánc

dsc_3536-1024x619_1483987503.jpg


Bárki bármit mond

Ahhoz is kell
Egy nagy levegő
Talán kettő is
Hogy mindent hátrahagyj

Magam többször is
Játszadoztam
Ezzel az izgalmas
Egyszersmind
Rettentő kényelmes
Gondolattal

Ilyenkor mindig azt képzeltem
Hogy a szakadék szélén
Táncolok
Egymagam
Részegen
Miközben
Forrón tűznek rám
A pokol lángjai

Ezek voltak
Azok a bizonyos
Legyőzhetetlen
Éjszakák

Tudod
Mikor
Serényen dolgozol
A halálodon
És minden percben
Többet élsz
Mint bármely más napon
A mókuskerékben

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr4913744386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.