Vallomás III.

dawn-nature-sunset-woman.jpg


Annyi perc vár
Betöltetlen
Annyi fal
Ledöntetlen
Annyi szó
Kimondatlan
Annyi mosoly
Lankadatlan

Annyi ragyogás
A messzeségben
Annyi érintés
A sötétségben
Annyi fájdalom
Könny nyújthat vígaszt
Annyi szín
Ezer szivárványt fakaszt

Annyi büszkeség
Mit nem vehetnek el
Annyi szeretet
A szívedig emel
Annyi szenvedély
Hogy sosem adjam fel
Annyi pillanat
Mert nem feledlek el

Annyi sóhaj
Mikor kínoz a messzeség
Annyi bánat
Hogy a szívem sem elég
Annyira szertelen
De örökké a tiéd

Ez vagyok én
Igen
Ez vagyok én...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr6612726788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.