Emlékek II.

mg_8689-2.jpg


Nagyapám

Konok ember volt
Mosolygó gyilkosként
Tette a szépet
Ezzel
Leplezte
Az érzelmeit

Mikor végül elment
Szomorú voltam
Hisz' olyasvalakit
Vesztettem el
Akit sosem ismertem
Igazán

Később aztán rájöttem
Hogy életünk
Minden
Szánnivaló percét
Mégis neki köszönhetem

Mert felnevelt egy apát
Aki végül
Mindent rommá döntött

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr358671646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.