Ketten

forever-dawn_net_1.jpg


Szóval megtennéd?

Igen.

De mégis...

Kértem, hogy ne szólj közbe.

Segíthetnék...

Hátráltatnál.

Mivel?

Ezek a szavak
Üresen csengnek
Önmagukban.

Miért?

Mert
Ahogy elkapnak
A kéretlen
Pillanatok
Végül
Csak az öntudatlan órák maradnak
Biztos menedékként.

És mi van,
Ha soha többé
Nem találunk
Megnyugvást?

Abban a percben
A láng a szívünkben
Örök hajnallá
Lobban.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr968660448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.