Felismerés II.

df.jpg

Ahogy az évek szállnak
Úgy omlanak össze
A hazugságok
Amiket
Kártyavárként
Felépítettél

Úgy ébredsz rá
Hogy a szavak
Bármily édesen csengnek
Nem pótolhatják
A tetteket

S válsz
Egyre
Nincstelenebbé

Óh
Mily boldog
Ki nem féli a sorsot

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr488586530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.