Vallomás

maxresdefault_3.jpg

Érzem, hogy életem verse
Fortyog bennem
De olyan mélyre
Temették
A hétköznapok

A daltalan percek,
A némán átvészelt órák,
Mikor minden szóval
Megváltottam a halált

Mégis egyre szánom a múltat,
Pedig nem volt az
Olyan kíméletlen
Sőt

Egyenesen hiányoznak
Azok a titkos pillanatok,
Mikor öntudatlan
Öltem semmivé
Éveket

Haraptam a pillanatot,
Nyeltem egyik kortyot
A másik után
Soronként tömtem magamba
A múltat

És milyen jól tettem
Hisz olyankor
Senki sem győzhetett le
Még az a naív gondolat sem,
Ami azóta
Örökké
Magáévá tett

Hogy
Tulajdonképpen
Nincs itt semmi
Keresnivalóm

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr908557620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.