Vakon

lonely-girl.jpg


Néma tetteid bár rejtheti a bánat
A kín marta szív örökké várhat
Míg végül elmerül a porban

Felfalhat a perc, kínoztatva jó,
Ajkunkról kimondatlan illan el a szó
Szemeinkben csillan fel a holnap

Örök kincs a magány, édes kis fegyver;
Elsütnöm talán hiába nem kell,
Úgyis elvillan a sorsban

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr137914948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.