Vallomás

sky-in-the-flames.jpg


Néha több a szónál, mit kérsz
De megvallom, sosem félsz
Együtt megvívtuk a céltalant

Arcodba temetném arcom
Bár párnát dobnál, ha fázom
Míg egyedül harcolom az arctalant

Barátként kell fogadnunk a magányt
S ha talpon maradsz odabenn
Szorítsd kebledre a végtelent

Önként vetjük el a holnapot
Senkit sem kínoz a bánatod
Mikor magad emészted porrá

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr777048509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.