Apának II.

shutterstock_552401621.jpg


Elillant a fojtó árnykép

Csatát nyertem vértelen
A holnap mégis néma árnyék
Magába omlik a végtelen

Újabb korttyal újabb perc száll
Bántóan közel a messzeség
Reggel csak a semmi vár rám
Olcsón kínált veszteség

Fekete szívvel dobban a hajnal
Nem kértem tőle mást
Csak szívós tőre döfjön végre
Hazugtalan vallomást

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr947007607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.