Éji Vallomás IV.

2-rainy-window.jpg


Az vagy, kit mindig titkoltam
Széltől borzolt, illatos rét
Lágy tavaszi fuvallat
Illó mosolyod simítja arcom

Nincs holnap, mégis annyira fázom
S ha lehunyom a szemem
Néha elrabol a hajnal
Szíved dobbanása táplálja a harcom

Szemedben szélvihart szít a szó
Gondtalan mámorban volna most jó
Mikor nem mozdul a táj
S nem fáj...
Tovagördül csizmáddal a múlt

Fájdalom, félelem nem kínoz már
Az ébrenlét is álom talán
S ha elnyel a nyár
A végtelen vár
Az egyetlen boldog kiút

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr186965963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.