Apának

baby-22194_1280.jpg


Hangod teher a csendben

Eltékozolt pillanat
Mégis fáj, hogy nem maradtál
Mégis fáj, ha itt maradsz

Arcod megöli a szót
Választ kérsz, de nem felelsz
Szótlan temeted a tegnapot
Szótlan siratom a holnapot

Újabb közös perc
Cseppen el céltalan
Meredten várjuk a magányt
Barátként hívjuk a halált

Titkon várom, hogy kérj
Hogy újból magadhoz térj
De nem felelek többé
Soha már

Bárhol várj...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr216946697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.