Éji Vallomás III.

IMAG2828d5e4f8.jpg

A Fájdalom? Egy tájkép.
Széltől borzolt, faggyal metszett ágak erdeje
Zord kősziklák, konok sóhajok
Hidegen lélegző, álmos verssorok

A Hajnal? Csak illúzió.
Balját nyújtja, de jobbjában kést markol
Szívedbe mártja, közben röfögve kacag
Kit félrevet a sors, kitaszított marad

Az Álmok? Nyisd ki a szemed.
Hamis érzelmek hamis prófétái
Kufárként mérik szívedbe a reményt
Kínokkal fizetsz a semmiért

A Szerelem? Ne űzd tovább.
Tömlöcbe vet csak, béklyóba zár
Vasmarokkal szorít s roppant össze
Nem számít, erőd teljében jössz-e

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr585188194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.