Neked

Joel-Clementine-eternal-sunshine-20571357-1280-8002.jpg


Egyetlen éj és átölel a végzetem

Egy perc, egy szó, s már dobban a szív
Szemed tükre gyilkos táncra hív

Nem kértem a sorstól ily önzetlen hajnalt
A véletlen sodort csak mellém egy angyalt
Robban a csend, ha átölelsz

Nélküled igaztalan minden szó
Nincstelen a perc, tétova vendég a napsugár
Illatod kacér, de csábító

Zápor áztatta angyali arc
Melletted ébredni volna most jó
Hol rám talál a csend, s elillan a szó

Szeretlek, nincs kérdés
Bár alkonyba borul a táj
A remény csak ránk vár

Úgy fáj...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr425186262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.