Requiem

lonelyheart.jpg

Ma csendben megszakadt egy szív
Elnyelte nyomtalan a sodró forgatag
Titkon remélt bár, hogy elfojtja a kínt
Imája válasz nélkül maradt

Miért űzzük oly bőszen a reményt?
Két kézzel szórjuk porba a semmiért
Szívünk aranyát, pusztán azért
Hogy eldobjunk mindent a holnapért...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr825175181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.