Éji Vallomás II.

lonelywinter.jpg

Ott hiányzol, ahol a legjobban fáj
Fagyos utcasarkon
Megdermedt álmok sűrűjében
Kínzó vágyak mezején

Ott érezlek, hol senki más nem érez
Túl a fájdalmon
Végzeten
Túl az emlékeken

Ha ismerném a csapost
Most gyilkos italt kérnék
Mert oly mélyen kínzol,
Hová nem hatol fény:

Szíts fel
Vagy hagyj el
Csak hadd adjam fel...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr455020893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.