Carpe Diem

seizetheday.jpg


Szenvtelen szít, szólít a szenvedély

Ölelj, álmodj, csókolj; egyre a mának élj
Zárd el a kételyt, bár a hajnal hazug kacajt hallat
Egy pillanat csak, s körbefon
Közben hamis céllal vallat

Taszítsd, lázadj, mondd ki a szót
Vagy szíved céltalan fújt riadót
Ürítsd poharad egy reménytelibb létre
Néha maga a vándor is megpihenhet végre

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr664999053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.