Úton

endlessrailroad500.jpg

Nézd
Ahogy hangtalan suhan a táj
Életünk vonatán
Egy céltalan utazás
Egy őrült rohanás
Újra társtalan a magány

Ne várj
Már elszállt a remény
Hisz úgysincs úticél
Az út önmagába tér
Mint egy végtelen tartó tél
Ahol hontalan a remény...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr434973882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.