Éjjel II.

alone at night.jpg

Múló hóbort csak, amire vágysz
Hagyd hátra az álmaid
Az éj kacéran almát nyújt feléd
A képzelet újból táncra hív

Előbb suttog, majd füledet tépi a szó
Testetlen árnyként volna most jó
Szenvtelen...
Bűntelen...
Emléktelen...
Mikor nem gyötör a kimondatlan kín...

Csak átölel az éjjel
S rád borul a sír

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr24962861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.