Kidobott vers

...nagyjából másfél-két évvel ezelőttről. Vajon érdemes volt rábukkannom?

Vágyaim horizontján szertelen gondolat,
Angyali sziluett, édes pillanat,
Tépett szárnyán messze száll a magány.

Látomás csupán, mely magával ragad,
Mosolyod megfakult álomkép marad,
S a kelő nap újra nélküled talál.

Lehúnyt szemem titkos börtönében,
Téged őrizlek az örök sötétségben,
Hol szívem kapuja mindig nyitva áll.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr393203108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kék tangó 2012.12.11. 09:29:48

Itt jártam joeperry,és tetszik amit látok,a képek,a versek,a zene,egyszóval minden.Gratulálok:-)

joeperry · http://joeperry.blog.hu/ 2012.12.12. 10:19:22

@kék tangó: Utólagos üdvözletem, kösszentyű. :)