Holnapvágy


Mint zúgó gyorsvonat, vágtat az élet,
Néha szertelen kedvében elragad téged,
S formátlanná olvad az őszi táj...

De ne feledd:

Bármerre sodor a vak remény,
Bárhogy érzed, szíved tévútra tér,
Bármikor borítson ködbe a magány;
Nem kell, hogy félj:

Mindig lesz, ki rádtalál.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr232994033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.