Nincs szó


Szertelen szív, égi láz,
Megborzongsz, ha rátalálsz;
Őrült játék, hasztalan.

Folytó könnyek, édes kín,
Köddé olvad minden szín;
A nézőtér itt hangtalan.

Néha persze célhoz érsz,
De onnan úgyis visszatérsz:
A remény mindig arctalan...

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr472328258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.