Sorok között


Szellemvilág ködfátylán át
Ajkad néma, a szó hangtalan.
Bódult álmom tébolyában
Illó gyönyör, mégsem arctalan.
Nemtelen vándor lelked mezején,
Arcodon a szellő: ez vagyok én.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr321880712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.