Éji vallomás


Vádlón fognak közre a hideg kőfalak,
Emléked édes tőre a szívembe szalad,
S újra ébren lel a hajnal.

Kábulat, fájdalom nem nyújt már vígaszt,
Csak sötétben, némán, könny nélkül sírhatsz,
Hisz nincs váll, hol megpihenj.

Félek, mert az éjen túl új holnap vár,
Hol vasmarokkal szorít keblére a magány,
S rabigája nem hull a porba...

Soha már.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr71531147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.