Kimondom a neved


Kimondom a neved, s szívem hangtalan robban,
Túlfűtött táncát járva milliószor dobban.
Lelkem tömlöcében ledőlnek a falak:
Órák szállnak tova egy pillanat alatt.

Kimondom a neved, s ébren lel a hajnal,
Suttogásod hallom szállni minden apró zajjal.
Elfeledett emlékképek törnek fel bennem,
De fényt gyújtanom csalfa ábránd: nem vagy mellettem.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr481492289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.