Imaginary rainbow II.


Szakadék mélyéről szemlélem önmagam
Ajkam néma, a világ hangtalan
A csend orvul ejtett rabul.

Sziklabörtönömben ízek, színek, szagok
Megfakulnak, anyagtalan álomlény vagyok
Kinek messze még a pirkadat.

Felettem angyalt formál a holdsugár
Karom nyújtom, pedig árnyalak csupán...

Saját képzeletem szivárványa.

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr831451949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.