Remény
Mindig akad egy menedék
Egy széltépte sátor
Egy halott sziklafal
Valahol
A háttérben
Ahol egy magamfajta
Lelketlen csavargó
Megpihenhet
Kell lennie...
Hisz nélküle
Az örök menekülés
A bennünk élő láng
Csak szemfényvesztés
Céltalan lobbant
És egy reggel majd
Nincs is messze talán
Vizet loccsant rá
Egy újabb
Szerencsétlen
Kalandor
Miközben
Ugyanazzal
A megfeneklett
Csónakkal
Próbál lavírozni
Az élet tengerén
-
2017.08.20. 22:28
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
https://joeperry.blog.hu/api/trackback/id/tr7112765494
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
