Ketten III.
Hogy is indulhattunk volna
Egyenlő eséllyel
Bármikor
A hercegnő
És az örök bolond
Ketten
Karonfogva
Egy őrült történetben
Ahol szűkmarkúan mérik
A befejezést
Igenis voltak azért
Boldog pillanatok
Mikor csomót kötöttünk
A magányra
És egyszerűen
Félredobtuk
Hogy szivárványt vetve
Hulljon alá
És könnyek közt kacagtunk
Az utolsó oldalon
Végül persze
Minden alkalommal
Együtt ért a hajnal
Önmagunkkal
Csak egy savanyú söröspohár
Diktálta a dallamot
És rég halott emlékek
Suttogták
Hogy nem kellett volna
Nem kellett volna...
-
2016.09.17. 21:33
-
joeperry
- szólj hozzá
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
